Megsült a nem tudom mi, gyerekkorunkban bableves mellé mindig ez volt
Nagymama rengetegszer sütött ilyet, nagyon szeretjük.
Vannak ételek, amiknek nem a neve a fontos, hanem az az érzés, amit kiváltanak belőlünk. Heves megyében, a nagymamám konyhájában ez a sült tészta volt a bableves és a krumplileves elmaradhatatlan kísérője. Sosem kenyérrel ettük a levest, hanem ezzel a puha, forró finomsággal.
Csak néhány alapanyag, semmi élesztő vagy kelesztés, mégis olyan illat lengi be tőle a házat, amitől megáll az idő. Ez a recept az egyszerűség és a szeretet jelképe: a kefir lágysága és a szódabikarbóna könnyedsége teszi felejthetetlenné. Ha szeretnéd megidézni a régi konyhák hangulatát és a gyermekkori ebédek ízét, készítsd el te is ezt a finomságot!
Hozzávalók:
- kb. 40 – 50 dkg finomliszt
- 1 pohár kefir
- 1 teáskanál só
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- Olaj a sütéshez
Elkészítés:
Egy tálba mérd ki a lisztet, keverd el benne a sót és a szódabikarbónát, majd add hozzá fokozatosan a kefirt. Annyi kefírt adj hozzá, hogy jól gyúrható legyen. Gyúrd össze a tésztát, amíg egy rugalmas, jól formázható masszát kapsz. Lisztezett deszkán nyújtsd ki körülbelül fél centi vastagságúra, majd vágd fel kisebb kockákra vagy rombuszokra.
Bő, forró olajban süsd ki mindkét oldalát, látni fogod, ahogy a tészta gyönyörűen felhólyagosodik és aranybarna lesz. Papírtörlőn csepegtesd le, és még forrón, a gőzölgő leves mellé tálald!
Forrás: